Nagyon sok férfi úgy van a termékenységgel, hogy nem zavarja az alacsony spermiumszám addig, míg nem szeretne családot, sőt, utána sem, elvégre így minimális az esélye a “becsúszó” babának. Ez ugyan igaz, de az alacsony spermiumszám mögött olyan zavarok is állhatnak, melyek hosszabb távon nagyon komoly egészségügyi gondokat jelentenek!

Mesterséges megtermékenyítés

Ma már tudjuk, hogy azoknál a pároknál, akik orvosi segítségre szorulnak a családalapításhoz, az esetek felében a férfi oldalán keresendő a probléma. Csakhogy, mivel ezt a bajt a mesterséges megtermékenyítés megoldja, sok férfi úgy érzi, nem kell tennie a spermiumszám növekedéséért, hiszen így legalább a nem várt baba is kikerülhető.

Azt azonban elfelejtik, hogy az alacsony spermiumszám nem normális, vagyis a háttérben olyan folyamatok húzódhatnak, melyek komoly veszélyt jelentenek az egészségre is!

Rák

A svéd Lundi egyetem tudósai egy kiterjedt vizsgálatot folytattak. A vizsgálatba vegyesen vontak be olyan apákat, akiknek természetes úton fogant gyermekük, és olyanokat, akiknek ehhez orvosi segítségre volt szükségük. A tanulmányból pedig kiderült, hogy a mesterséges megtermékenyítési folyamatban részt vett férfiaknál magasabb a prosztatarák kialakulásának kockázata 55 éves kor előtt.

Nyilván nem a beavatkozás emeli meg ezt a kockázatot, hiszen a mintaadáson kívül a férfiaknak más teendőjük nincsen. A gondot éppen az jelenti, hogy a spermiumszám alacsony volta nem természetes, hanem többnyire tápanyaghiány a kiváltója. A tápanyaghiány pedig nem csak a termékenységre van hatással, hanem a szervezet működésére is, olyan gondokat is kiváltva, amit mindenki el akar kerülni.

Spermiumszám emelése

A spermiumszám növelése a legtöbb esetben a tápanyagok pótlásával viszonylag könnyen és gyorsan megoldható – abban az esetben, ha nem áll a háttérben valamilyen betegség is. A vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek pótlása ugyanis képes helyre billenteni a szervezet működését. Az élelmiszerek beltartalmának jelentős csökkenése miatt ma már a többlet tápanyag bevitelt rendszerint táplálékkiegésztőkkel lehet megoldani.

A választásnál azonban érdemes két szempontot előtérbe helyezni:

  • A készítmény mindenképpen legyen komplex összetételű. Az egyes anyagok ugyanis segítik mások felszívódását, beépülését, mint a C-vitamin és a vas, a cink és a réz, vagy éppen a D-vitamin és a kalcium kapcsolatánál. Az önmagukban bevitt anyagok beépülése alacsonyabb, mint a megfelelő kapcsolatokkal rendelkező tápanyagoké.
  • A beépülés kulcskérdés, vagyis, hogy az anyagok minél jobban hasznosuljanak. A kevéssé hasznosuló anyagokat a szervezet egyszerűen kiválasztja, és a végeredmény egy igen drága vizelet lesz, semmi több. Hogy ne felesleges pénzkidobás legyen a táplálékkiegésztő, érdemes olyat választani, amiben az anyagok szerves, biológiailag aktív kötési formában vannak jelen (ez praktikusan -citrát és -glükonát kötéseket jelent, például cink-citrát, vagy vas-glükonát). Az ilyen kötéssel rendelkező anyagok hasznosulási aránya akár 80% is jobb, vagyis lényegesen nagyobb segítséget jelentenek, mint szervetlen kötésű társaik.