A férfiak szexuális vágya, étvágya jellemzően nagyobb, mint a hölgyeké, ami sokak szerint gondot okozhat a családalapítás terén. Hiszen a napi szintű magömlés nem teremti meg azt az ideális helyzetet, melyet az asszisztált reprodukciós eljárások során alkalmaznak, azaz a 2-3 napos önmegtartóztatás utáni mintaadást. Tényleg fontos az önmegtartóztatás a gyorsabb családalapítás szempontjából?
Mennyiség és minőség
Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy a férfiak szerepe a családalapításban messze nem merül ki a fogantatásban. A spermium minősége a baba egész életpályájára hatással lehet, a terhesség során jelentkező problémákról nem is beszélve.
A lombik program során a férfiaktól begyűjtött minta 2-3, vagy akár 5 napos önmegtartóztatás utáni állapotot mutat, de a kutatások a természetes fogantatásnál nem igazolják az önmegtartóztatás szükségességét – hiszen a természetes körülmények nem azonosak az asszisztált reprodukció követelményeivel
A napi öröm
A férfiak többsége napi rendszerességgel ejakulál és egy normál termékenységi mutatókkal rendelkező férfi esetében ez nincsen hatással a családalapítási lehetőségekre sem. Sőt, a gyakori ejakulálás – persze ésszerű keretek között – segít elkerülni a spermiumok minőségi romlását is.
Abban az esetben, ha a férfi spermiumtermelése a normál tartomány alatt alakul, esetleg alapvetően minőségi, morphológiai, mozgásbeli problémák vannak a spermiumokkal, akkor a napi ejakulálás sem segít a helyzeten, hiszen a kiváltó ok ezzel sajnos nem szűnik meg.
Normál termékenység – fesztelen öröm
Hogy miért lehetséges, hogy egy normál termékenységű férfi esetében akár a napi többszöri együttlét sem csökkenti a fogantatás esélyét? Azért, mert míg az asszisztált reprodukció esetében egyetlen mintából dolgoznak a szakemberek, az együttlétek – akár a napi többszöri együttlét során is – a spermiumok száma összeadódik, így bár a többedik alkalommal az ejakulátum kevesebb spermiumot tartalmaz, a többi együttléttel összeadva a megtermékenyítés esély még növekszik is!
A termékenység szempontjából tehát a feladat nem az önmegtartóztatás, hanem a megfelelő mennyiségű és minőségű spermium biztosítása, ez pedig – ha betegség vagy genetikai gond nem áll a háttérben – a megfelelő tápanyag-ellátottságon múlik. Egyszerűnek hangzik, de sajnos nem az.
Napjainkban az élelmiszereink beltartalma a káros környezeti hatásoknak (szmog, vegyszerek, tömegtermelés, stb.) köszönhetően jelentősen csökkent, miközben éppen ezek a környezeti hatások a szervezetet nagyobb energiafelhasználásra késztetik, vagyis növekszik a tápanyagigényünk, hogy a test kompenzálja a romboló hatásokat. Így sajnos mára pusztán étkezéssel fedezni a tápanyag szükségletet, pláne egy problémás spermiumtermelést helyre billenteni pusztán étkezéssel nagyon nehéz. Azonban remek segítséget nyújthatnak ebben a vitaminkészítmények, abban az esetben, ha komplexek, és szerves kötésben tartalmazzák az anyagokat (-citrátok és -glükonátok), mivel így a bevitt anyagok hasznosulása akár 80%-kal is jobb lehet.
